Összesen ennyien voltunk mai vendégeinkkel, egy hattagú családdal és anyukámmal együtt. Vendel szép sorban mindenkivel összebarátkozott, hogy éppen ki volt a kiszemelt kedvenc, azt onnan tudtuk, hogy kinek a nevét ismételgette és hívta maga után (deje-deje). Először a majdnem négyéves Orsikát követte mindenhova, aztán a tizenhároméves Benedek ölében falta a pogácsákat, majd az ötödikes Mónika és a másodikos Klári varázsolta el. Persze közben sikerült megint összefirkálnia a padlót, kiöntenie a teáját a szőnyegre, de akkora volt a jövés-menés, hogy mérgesnek lenni sem volt időm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.