Hát ezt muszáj leírnom. Ilyet azért eddig még az én rosszalvó fiam sem csinált.

Tegnap éjjel fél 1-től fél 4-ig nem volt hajlandó aludni. Nem nyüglődött, nem álmosan sirdogált. Egyszerűen pörgött, mintha délelőtti játszóidő lenne. Vagy még inkább. Állt az ágyban és kiabált: kinézek ablakon, olvasunk, anya énekel. Mint aki Red Bullt ivott. Nem lehetett mit kezdeni vele. Először még persze nem tudtam nem nevetni, amikor kivettem és hálózsákban nagy slunggal nekiindult: sétálok! Később, amikor Gábor a kiságy mellett feküdve arra ébredt, hogy Vendel dumál, levette a hálózsákot és kezd kimászni, a hangjából áradó elkeseredettségből éreztem, hogy le kell váltanom. De amikor még fél óra múlva is ugyanott tartottunk az egyeztető tárgyalásokban, már én is csak sikítani szerettem volna, az sem érdekelt, ha az egész utca felébred. Hát kellett ez nekünk?

És azt sem tudom elképzelni, ezek után hogy ébredhetett fél nyolckor mosolygós arccal.

És hogy tudtam rá visszamosolyogni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.