Persze ilyenkor az ember már tűkön ülve várja, hogy két éves legyen a kis lurkó, de azt fontosnak tartom leírni, hogy ami Vendel mostani korszakára a leginkább jellemző az a beszéd. Egész nap folyamatosan kommentálja az eseményeket, elmondja, hogy épp mit csinál, vagy mit akar csinálni, utasítgat minket, hogy mi mit csináljunk. De a legaranyosabb, amikor csak úgy magának dumálgat elalvás előtt, vagy ebéd közben pl. ilyeneket: '-Bogárka, hol vagy? Konyhába vagy! Egérke is. Elbújtak.' (nem tudom a szereplőket honnan vette).

Képes egész bonyolult szavakat is kimondani (számítógép, kenyérpirító, díjbeszedő, elromlott, hóember) persze az 'r' betűk még nem teljesen tiszták, de azért általában meg lehet érteni mit mond, ha meg nem, akkor csak megértően bólogatok: -ühüm, igen.

A másik jellemző dolog, hogy rengeteget becézget: tejecske, vizecske, Vendelke, nagyika stb. Van amit tőlünk vett át, de van amihez magától tette hozzá (majomka). És az ikes igék körét is sajátosan kibővíti: Apa fúrik. Anya is kapik! Majmuci olvasik. Buborék szétpattanik. Bár egy kedves volt csoporttársunk szerint a magyarban minden ige ikes . :-)

Azokban a könyveiben, amiket rendszeresen nézegetünk elég jól felismeri a tárgyakat és állatokat és mondja a nevüket. A Tesz-Vesz Szótárban vannak kedvenc oldalai: az ételes, a konyhás, az autós és nyusziék háza. Ezeken hosszan elidőzünk és elmeséljük mi történik (autó elromlott, nyuszimama rántottát csinál). Egy-két színt is megismer, a feketét és a barnát majdnem mindig eltalálja, és sokszor a lilát is.

Amin pedig ma nagyon jót derültem, amikor Gábor ebéd után porciózta ki a tiramisut, Vendel le sem véve a szemét a sütiről, szinte megbűvölve nyújtogatja a tányérját és mondja: 'Tartom!' Ez a szenvedélyessége azért nem csak az evésre jellemző, mindenben részt akar venni, amit mi csinálunk, ott akar lenni, látni akarja. Leggyakoribb mondata: 'Megnézem!'

Van még egy fontos dolog, amiről nem írtam. Decemberben az antibiotikumos időszakban felfüggesztettem a szoptatást és kihasználva az alkalmat nem is kezdtük újra, így azóta Vendel már nem szopizik. Még sokáig emlegette, főleg reggel, egy-kétszer sírt is miatta, de rövid úton meg lehetett nyugtatni, illetve pótlékként sikerült rászoktatnom a hátsimogatásra. Így most esténként fél órákat simogatom a hátát és közben végigéneklem az Erdő, erdő - Indulj el - Tavaszi szél népdalcsokrot. Nem alszik el könnyebben most sem, mint ezelőtt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.