Egyrészt voltak évfordulók múlt héten: pénteken Gáboré (31), vasárnap Virágé (8). Volt pizza- és tortasütés, Emesééknél a Szilveszter körül érkező kisleány megcsodálása kívülről, játék Virággal aki mintha királynői koronát viselne a fején olyan csodálat övezi Vendel részéről.

Aztán itt van a nyár-ősz fordulója, és hamarosan elkezdünk a szokásos programjainkra járni: Ringató, babaház, babaúszás. Vendelt persze a bölcsibe nem vették fel, de ez munka híján amúgy sem volt esélyes, most van hét hónapom kitalálni, hogy mi legyen.

Vendel eközben elkezdett motorozni, és tegnap rögtön ki is találta, hogy akkor ő most a betonlépcsőn is motorral megy le. Orraesés, vérző száj, ijedtség, sírás, fogszámlálás, huh, mind megvan! Csak a szája repedt fel, később újra motorozott. Nekem meg átfutott az agyamon, mennyire nem rajtam múlik, hogy egy ilyen kisebb balesetnek is mennyire komolyak vagy nem komolyak lesznek a következményei.

Persze a nyáron Vendel sok minden mást is elkezdett. Például a folyamatos hablatyolás mellett már énekel is (lá-lá-lá vagy bármilyen más szótagok dalolása hosszan elnyújtott szólamokban), ha fönt van gyakorlatilag egész nap azt hallani ahogy ő minden tevékenységét aláfestő zenével kíséri.

Szavak: az apa elég sokszor elhangzik, engem eminek hív (vagy emmi, enni), ha ott vagyok és közvetlen akar valamit, ha nem vagyok mellette és hív, inkább anya és változatai (ana, ani, aja), de a mamát is mondja néha. A többi dologra leginkább a szavak első szótagát használja: ke(rék), ku(korica), ku(tya), ka(csa), ka(tica), bo(hóc), Ve(ndel), és még sok minden mást, de ezeket is inkább csak ha én mondom, akkor mondja utánam, amit magától is szokott mondani, ha meglátja az a ba(nán). Múltkor még az almát mondta ki utánam (ama).

Hogy mennyi mindent ért, arra valamikor nyár elején csodálkoztam rá először, amikor együtt olvastuk az Altatót, és amikor odaértem, hogy "a jó cukor is aluszik", Vendel buzgón elkezdett mutogatni a konyha felé, amikor odamentünk, rámutatott a nagyszekrényre, és amikor kinyitottam egyből elkezdett mutogatni a cukros dobozra. Ettől én azért estem majd hanyatt, mert előtte soha nem mutattam neki hol tartjuk a cukrot. Aztán persze később kiderült, hogy reggelente Gáborral együtt szokták elkészíteni a kávémat és ő mutatta neki a cukros dobozt, de akkor is talán ez volt az első eset, hogy valami olyan szót értett meg, amit abban a pillanatban nem látott. Azóta már sok mindent lehet kérni tőle (hozza ide, tegye oda, fordítsa meg), ismeri, és ha mondom megmutatja a testrészeit (az orr nem megy még egyedül). Már megérti, hogy ha elmegyek nem hagyom el örökre, és a nagyszüleivel gond nélkül ottmarad. Ha azt modom neki lemegyünk Nagyanyóékhoz/ kimegyünk a kertbe/ megyünk a játszótérre vigyorog és ugrál örömében. És már arra is vigyázni kell mit mondunk előtte, például, hogy hova megyünk majd később, mert ilyenkor képes még az evést(!) is félbeszakítani és azonnal nekiindulna.

A természete annyira barátságos és nyitott, hogy a játszótéren simán odamegy idegen gyerekekhez (főleg nagyobbakhoz és főleg lányokhoz) és átöleli őket, amire persze a legritkább esetben visszaölelés a válasz (azért volt olyan is), inkább ellökik vagy jobb esetben mozdulatlanul tűrik egy darabig. Ez mindenesetre nem szegi kedvét, legfeljebb egy ideig inkább csak figyeli a nagyok tevékenykedéseit. Azért itthon eljátszik már egyedül is, kocsikat tologat, képeskönyvet nézeget, iderámol-odarámol, kiborítja a Duplo-s dobozt (el is határoztam, hogy elpakolom a gardróbba, mert tényleg csak kiborítja és nem játszik vele, annak meg semmi értelme, hogy naponta háromszor visszarámolom). A kertben a motorozás, autózás mellett újabban szeret teát főzni a homokozóban, persze ha lehet sok vízzel, mostanában egy lavórba teszek ki neki vizet, abban pancsol-vihánckodik.

Nagy sláger a locsolás, most már egyre többször valóban a virágokra kerül a víz és egyre kevesebbszer kerülnek Vendel kezébe a virágszirmok. Reggelente paradicsomot szüretelünk,

délután meg szőlőt, amit marokszám töm a szájába (persze, jó édes). Na igen megint visszajutottunk Vendel jó étvágyához, amiben még mindig nincs hiba, hétvégén apa csokitortáját is megkóstolhatta. Ízlett neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.