Elmentünk Vendellel egy bábelőadásra a Nagytétényi Kastélyba. Ahhoz képest, hogy több, mint egy órás volt, szinte egy moccanás nélkül ülte végig az ölemben (elég mozgalmas előadás volt, nem csak a paraván mögött zajlottak az események). Viszont hatalmas volt a tömeg, aminek valószínűleg a szilveszteri programunk módosulását köszönhetjük, de erről később. A kastély maga is gyönyörű volt, hát még a kiállított szebbnél szebb karácsonyfák, amiket megnéztünk a bábszínház után.

Vendel felhőtlenül élvezte a dolgot, egy pillanatnyi kis affért leszámítva, amikor néhány másodpercre nem figyeltem rá, mert fényképeztem. Ekkor megfogta az egyik karácsonyfa díszt (ami pamutból volt), na a mellette álló 'kedves' néninek sem kellett több, egyből rászólt, hogy nem szabad, majd a barátnőjének jól hallhatóan odasúgta, na ezért nem valók ide ilyen kicsi gyerekek. Engem csak az a savanyú kép szomorított el, amit mindehhez a néni vágott, mert azt ő sem gondolhatta komolyan, hogy a kifejezetten gyerekprogramokra szakosodott múzeum kizárólag az ő kedvéért állította ki a karácsonyfákat.

Az a bizonyos pillanat

Pamutcicák

De szerencsére ezt a nénit kivéve akivel csak szembe találkoztunk, mindenki egyből mosolygott, amint meglátta Vendelt, egy másik néni meg is jegyezte milyen illedelmes.

A szilvesztert meg végre egyszer mi is felnőtt társaságban tölthettük volna, és még nem is kellett volna messzire menni, csak a második szomszédba (hazajutás problémája is megoldva), de aztán mást hozott a sors. Az év utolsó napjának estéjét ugyanis azzal töltöttük, hogy hűtőfürdővel próbáltuk lenyomni Vendel 39,6 fokos lázát, majd a karjainkban próbáltuk elaltatni a percenként robbanó tüzijátékok háttérzajában.

Nagyon rejtélyesen jött ez a betegség, mert Vendel délelőtt még semmi jelét nem mutatta a rosszullétnek, amikor Levivel rakoncátlankodtak nálunk.

És még délután is vidáman dumálgatott az ágyában, amikor letettem aludni. Aztán egyszer csak elkezdett sírni, és amikor bementem hozzá már meleg volt a teste, majd estig folyamatosan ment föl a láza.

Végül azért éjfél után sikerült elaltatnunk, és még koccintani is tudtunk a szép Új Évre.

Vendel ma már jobban van, úgy látszik, megint egy egynapos 'szilveszteri' vírust fogott ki (vagy csak itthon akart bulizni).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.