Alig hiszem el, de nálunk még mindig képes tragikomédiába fulladni az esti altatás. A szokásos esti meseolvasás, éneklés, hátsimogatás után otthagytam Vendelt azzal, hogy most már próbáljon meg elaludni. Egy órás hol halkabb, hol hangosabb dumálás (néha egyenesen kiabálás) után, gondoltam bemegyek rendet rakni. Előtte kimentem a konyhába vízért, amit a nyitott ajtóból Vendel is halott. Ekkor a következő mondatot hallom a kiságyból:

- Anya, meztelen vagyok!

Ilyen nincs - gondoltam magamban - ez egyszerűen nem lehet igaz! De amikor beléptem, tényleg még a pelenka is ott hevert az ágy mellett a szőnyegen. Ezen már persze csak röhögni lehet, mint ahogy utólag a múltkori három órás éjszakai parádéján is, és ez rendben is lenne. De az már egyátalán nincs rendben, hogy így huszonkét hónapos korában is minden egyes este 1-1,5-2 óra megy el az időnkből az altatással, és minden egyes éjjel min. egyszer ébreszt a legszebb álmomból egy keserves gyereksírás. Ezt már egyszerűen unom!

Azért hogy valami jó is legyen ebben a bejegyzésben leírom, hogy ma Vendel mesélt nekem a Tesz-veszből, és elmondta, hogy mackó mi mindent reggelizett és miből, egy másik oldalon meg megnevezett jónéhány szerszámot.

És ma Levi is itt volt, akivel egyre nagyobb haverok, és aki még mindig az egyetlen személy akivel Vendel hajlandó felülni a szánkóra.

Kinéznek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.